Reaper

Korai élet, család és oktatás

Kazimir Malevics a 1878 vagy 1879 körül született a Rusz Orosz Birodalom Kijov megyéjében, Kijov közelében. Egy etnikailag lengyel családban nőtt fel, Sewryn Antonovich Malevich gyerekeiként, aki egy cukorgyárat irányított. A család gyakran költözködött, gyakran ukrán faluk, cukorgyümölcsös plantázsok közötti környezetben telepedtek le. Ezek az első évek távolról a városi kulturális központoktól teltek, a vidéki élet textúráit és a vidéki népművészet gazdag világát idézve meg a környezetében.

A vizuális művészetek iránti formális oktatása Kijovban kezdődött, ahol 1895 és 1896 között rajzokat tanult. További, szigorúbb szakmai oktatást keresve 1904-ben Moszkvába költözött. Itt nyert professzionális képzés, amely strukturáltabb formát kapott a Moszkvai Festő-, Szobrász- és Építészeti Iskolában. Több évig a városban maradt, folyamatosan finomítva technikáját Fedor Rerberg stúdiójában 1904 és 1910 között.

Művészi fejlődése és stílusának evolúciója

Kazimir Malevics korai alkotói tevékenysége egy megállmíthatatlan, nyugtalan keresőutazás volt a vizuális nyelv felé, amely az impresszionizmus, a szimbolizmus, a fauvizmus és a kubizmus textúráin keresztül kanyarogott. Művészeti fejlődése szorosan összefonódott az orosz avantgárd változatos áramlataival, korai irányt nyilatkozva Natalia Goncharova és Mihail Larionov művészetének hatása alatt. Ezek a formálódó évek a formák strukturális lehetőségei iránti lenyűgöző érdekeltséggel voltak megjegyezve, gyakran merítve Aristarkh Lentulov kubista alapelveiből. Korának meghatározó kiállításaiban rendszeresen részt vett, többek között a 1911-es petersburgi Soyuz Molodyozhi csoport második kiállításában is. 1912-re pedig már magabiztosan elhelyezkedett a művészeti életben a moszkvai Donkey's Tail kollektíva tagjaként.

Ez az kísérletező időszak nem egy lineáris folyamat volt, hanem inkább a radikális szakmakok sorozata. A mindennapi élet ábrázolásától egy fragmentáltabb, analitikusabb térbeli megközelítés felé mozdult el. Az évek során alkotásai gyakran a paraszti életet focírozták, azonban még ezek a témák is elveszítették hagyományos, leíró jellegüket. Az avantgárd hatása nem csupán stilisztikai volt, hanem alapvetően strukturális: Malevics a vizuális világ felbontását célozta meg, hogy megtalálja annak esszenciális elemeit. A különböző kifejezési módokon áramló ez a nyugtalan mozgás biztosította azt a szükséges feszültséget, amely végül a teljes absztrakció felé vezető döntő lépéshez vezetett.

A szuprematizmus fejlődése

1915-re Malevics már túl járt a kubizmus törzsett, darabos sínyain, és egy radikális következtetéshez ért. Megjelentette manifesztumát, az A kubizmustól a szuprematizmusig című írást, amely egy olyan mozgalom születését jelezte, melynek célja a művészet minden földi narratívatól való megtisztítása volt. Ez a tiszta érzés felsőbirtokoságának keresése volt; egy olyan meggyőződés, amely szerint az igazi kifejezés nem a tárgyak ábrázolásában, hanem maga a forma feszültségében él. Megpróbált megszökni a látható világ horizontját, a megszokott elemeket pedig az abszolút absztrakció nyelvére cserélte.

Ennek eredményeként egy nem-objektív geometrián alapuló rendszer jött létre. Kompozíciói az alapvető formákat — a négyzetet, a kört és a téglalapot — alkalmazták, amelyeket monokróm hátterek előtt helyezett el a spirituális súly érzésének elérése érdekében. Ez nem csupán stílusváltás volt, hanem a művész szerepének filozófiai újratervezése. 1926-ban, Münchenben megjelent A világ, mint nem-objektívitás című könyvében még mélyebben artikulálta ezeket az meggyőződéseket. Írásaiyla és vásznalaiyla egy olyan új vizuális tudatosság meghatározását próbálta meg, amely a természetes világtól függetlenül működik.

• Black Square (1915)
• White on White (1918)

Főbb művek és remekművek

A megfogasztható valóságból az absztrakcióba való átmenet egy radikális szakítások sorozatával jelezhető meg. 1912–1913 körül a kubo-futurista A késeket élező című festmény a fragmentált mozgás érzetét fogta le, amely a formák teljes feloldásának előszobája volt. Ezt követte az 1913-as Katona című rajz, egy lenyűgöző fekete-fehér tanulmány, amely az emberi alakot az esszenciájára, a rideg, alapvető vázvonalakra tömörítette. A geometriával és a letisztított vonalsorozatokkal folytatott korai kísérletei a látható világ ábrázolásának szükségességétől való egyre növekvő elégedetlenséget jelezték.

A legmélyebb fordulat 1915-ben következett be a Fekete négyzet megjelenésével, amely az absztrakt festészet alapműveként funkcionált. A mű minden hagyományos perspektívát feladott, helyette egyetlen, nehéz jelenlétet kínálva. Ezen időszak alatt született meg a 1915-ös Piros kereszt egy Fekete körön című alkotás, amely mellett megjelent az 1918-as A Fekete kereszt egy Vörös Elliptikon című kompozíció is. Ezek a művek a tiszta, nem-objektív formák nyelvét keresték, ahol a szín és a forma bármilyen felismerhető tárgytól függetlenül működött.

1918-ra az az esszencia utáni törekvés elérte a rendkívüli finomítás fokát a Fehér fehérten sorozatban. Ezek a festmények a perceptiósi határokat kutatták, fehér geometriai alakokat alkalmazva egy fehér háttal, hogy megvizsgálják a forma és a szín tisztaságát. Ez egy csendes, szinte szellemi lezárása volt egy évtizednyi intenzív vizuális megpróbálkozásnak.

• Black Square (1915)
• White on White (1918)
• The Knifegrinder (1912–1913)
• The Red Cross on a Black Circle (1915)
• The Black Cross on a Red Oval (1918)
• Soldier (1913)

Tanítás és művészeti körök

Malevics befolyása messze túlnyúlt a magányos vászonokon, hiszen aktívan részt vett az avantgárd pedagógiai és kollektív életében is. 1919 és 1922 között az Szovjetunióban, a Vitebszki Gyakorlati Műiskolában oktatott, ahol Marc Chagall munkájával esztétikai szintre került a tanítás. Ebben az időszakban vált tagféllyá a UNOVIS kollektívá, egy olyan csoporttal, amely az ő új, vizuális nyelvét és elveit volt feláldozott. A Vitebszki éveket egy közös küldetés határozott, amely a strukturált és radikális gondolkodás útján törekedett az esztétikai táj elformálására.

Ahogy a politikai és művészeti klíma változott, az akadémiai jelenlétének színtere is folyamatosan átalakult. Egy jelentős időszakot töltött a Leningrad Művészeti Akadémián 1922 és 1927 között. Később, tanítási tevékenysége a Kijevi Állami Művészeti Intézetbe vezette őt 1927 és 1929 között. Utolsó oktatói szerepét 1930-ban, a lengvadi Művészeti Házban töltötte. Ezen különböző intézményeken keresztül próbálta meg formalizálni a nem-objektív forma elméleteit, átadva meggyőződését egy olyan diákgeneráció számára, amely egy gyorsan változó társadalmi rend keretei között navigált.

Késői évek és halála

Malevics életének utolsó fejezetét a radikális absztrakciótól való kényszerű visszavonulás jellemezte, amely korábban meghatározta pályáját. Az 1930-as évek elején a politikai klíma drasztikusan megváltozott, hiszen a Szocialista Realizmus felemelkedése egy teljesen másfajta vizuális nyelvet követelt meg. Ez a politikai nyomás figuralitásra terelte vissza a művészét, távolítva őt attól a nem-objektív tisztaságtól, amelyet évtizedekig az absztrakt művészet csúcsfokán kutatott. Későbbi művei ebben a feszültségben tükröződtek meg, miközben megpróbálta az egykori elméleteit összehangolni a reprezentatív formák elváratlan követelményeivel.

Ezen átmeneti időszak alatt egészségi állapota folyamatosan romlott. 1933-ban rákerült a rákbetegségre, amely az életének hátralékát árnyékolta. A fizikai legyengültség ellenére Malevics a legutolsó pillanatokig aktívan részt vett a művészeti életben, nem hagyva magát teljesen elnyomni a betegség. Végül 1935. májás 15-én, Leningradban hunyt el, még 56 évesen.

Öröksége és hatása a modern művészetre

Kazimir Malevics radikalizmusának hullámai messze túlra tolódtak a szovjet avantgárd közvetlen körzetén. Művészetét megfosztva a figuratív ábrázolás kötelezettségeitől, egy olyan alapvető mintát kínált, amely meghatározta a 20. századi absztrakt művészet fejlődésének útját. A nem-objektív formára vonatkozó elméletei új szavazatanyagot biztosítottak azok számára, akik a természet utánzása mögött elégedetlenek voltak, és tőle elszakadtak. Ez a tudatállapot megváltozása segítette kialakítani olyan művészek pályáját, mint El Lissitzky vagy Alexander Rodchenko, akik az absztrakció és koruk társadalmi valóságának metszéspontján navigáltak.

Hatása kiterjedt a mid-century mozgalmakra is, amelyek még nagyobb redukciót törekedtek el. A geometriai precizitás elvei és az esszenciális megítélés havával visszhangot találtak Josef Albers és Ad Reinhardt művészetében is. Még a minimalisták is, akik az objektum fizikai jelenőségére és az illúzió elutasítására összpontosítottak, a Malevics által lerakott alapokon építettek. Megkérdőjelezte a tárgy vagy a motívum szükségességét, bizonyítva, hogy egy kompozíció kizárólag a szín és a forma közötti feszültségből is létrejöhet.

Hol láthatjuk műveit ma?

Radikális geometriájának fizikai jelenléme számos meghatározó intézményben őrzi meg a művész hagyatékát a világ különböző pontjain. Az Egyesült Államokban a Yale Egyetem Művészeti Galériája fogadja a The Knifegrinder című alkotást, amely tökéletesen megörökíti korai, kubo-futurista korszakának feszültségét. Los Angelesben a Hammer Múzeum is tart egy kiválasztott műveit, amely egyfajta hidat képez a művész vizuális nyelvége és a kortárs amerikai kontextus között.

Oroszországban az alkotói évművek fejlődése, a figuratív formáktól a tiszta absztrakcióig, számos állami gyűjteményben élően őrzött. Moszkvában a Tretyakov Galéria adja otthonont The aviator című festménynek, míg a Orosz Állami Múzeum őrzi a 1913-as körülিরól származó Black circle alkotást. Ezek a gyűjtemények közvetlen lehetőséget biztosítanak arra, hogy megfigyeljük, hoglánsz szétmarta a látható világot a művész, hogy felfedezhesse az új, nem-objektív valóságot.