Vilag II

Vasarely Victor korai évei és képzése

A később Victor Vasarely néven világhírűvé váló művész, Vaszary Károly, 1906. április 9-én született Pécsen, Magyarországon, és életútja egyáltalán nem úgy indult, mint egy festőé. 1925-ben a budapesti Eötvös Loránd Egyetem folyósoraiya költözött, ahol az orvosattan világát tanulmányozta. Két évig az emberi test logikája és a tudomány világában merült el, azonban a vizuális kifejezés iránti vágy végül felülkerekedett minden egyéb sobrek. 1927-re addig már elhagyta az orvosi tanulmányait, hogy a Podolini-Volkmann Akadémián a hagyományos akadémikus festészet művészetében merülhessen el.

Képzése akkor folytatódott, amikor Sándor Bortnyik műhelyébe került. Ez a műhely olyan helyszín volt, ahol a Bauhaus mozgalom alapelvei gyökeret vertek, különösösen a funkcionális design és a geometriai absztrakció metszéspontjában. Itt a figyelem a strukturális és a szisztematikus elemek irányába tolódott el. Az ezekben a stúdióokban megszerzett ismeretek teremtették meg azt az alapozást, amely később lehetővé tette számára, hogy feltérképezze, hogyan lépnek kapcsolatba a formák és a színek a szemünkkel.

A egyedi vizuális nyelv kialakulása

1929 és 1944 között Vasarely Victor a grafikai munkák felé fordult, és ezek az évek a fény és az árnyék egyszerű formákkal való interakciójának kísérleteivel töltötték el életét. Korai grafikai korszakának fontos alkotásai olyan művek, mint a Chess Board (1935) és a Girl-power (1934). 1937-ben a Zebras című alkotással is foglalkozott. Ezek a művek egyre mélyebb érdektet tükröznek a néző síkfelület-tapasztalata iránt; a hagyományos festészetről való távolodást egy strukturáltabb, grafikusabb megközelítés felé vette fel.

1944 és 1947 között irányvonalas változásoktól vált ki. Több stílusvesztésen is keresztülment, amelyben a kubista, a futurista, az expresszionista, a szimbolista és a szürrealista megközelítések is szerepelt. Végül azonban ezeket a kísérleteket meghagyta, hogy egy precízebb, térrendező logikát keressen. Ez a felfedezés vezetett a Sárga Manifest publikálásához, amelyben művészete már nem az egyéni kifejezésről, hanem a látás mechanikájáról szólt. Ez a szisztematikus módszer végül az Op art mozgalom meghatározó vezetőjává emelte őt.

Technika és az optikai illúzió mesterléta

Vasarely Victor megközelítése a geometriai formák szisztematikus alkalmazására épül, amely célja a nézőben terjadinya fizikai reakció kiváltása. Nem hagyatkozott a hagyományos fényforrásokra vagy a klasszikus chiaroscuro-ra a formák kialakításához; helyette a nagy kontrasztú pigmentek kifinomult kölcsönhatását használta a mélység és a mozgás szimulálására. A színek sűrűségének manipulálásával képes volt megtéveszteni a szemet, hogy egy sík felületen távolságokat, domborzati vagy mélységi hatásokat érzessen. Ez a módszer egy statikus felületet egy olyan dinamikus térré alakít, amely úgy tűnik, mintha tágulna vagy visszahúzódna a néző felé.

Munkálatait vizuális kinetikának vagy plastique cinétique-nek nevezte, amely a formák precíz elrendezésén alapul. Textúrákat, perspektívát, árnyékot és fényt alkalmazott ezen illúziók felépítéséhez. Művei gyakran nem a külső megvilágításra, hanem a ritmikus, belső ragyogásra építenek, amelyet a szem értelmez. A rácsos struktúrák és a matematikai elvek használatával vizuális vibrációt és forgó mozgás hatásait keltette életre. Ennek eredménye egy olyan mozgásérzet, amely kizárólag a néző perceptívumában valósul meg.

Technikai precizitása lenyűgöző måssá, ahogy a színeket és a vonalakat az építészeti mélység megteremtésére használja. Például az Torony-Nagy című művében a tiszta fehér vonalak és a mély kék, smaragd zöld árnyalatok metszéspontja ritmikus optikai vibrációt szül. Ezek az elemek együttesen a pulzáló fény érzékét keltik. Vasarely Victor ezeket a eszközöket azért fejlesztette ki, hogy túlmegyen a puszta ábrázoláson, és inkább a látás mechanikájára, a szem működésére összpontosítson.

Kulcsfontosságú művek és kiteljesedett eredmények

1937-ben a Zebra megalkotása egy olyan irányvonalas váltást jelezett, amelyet a legtöbb szakértő az Op Art egyik legkorábbi példájának tekint. Ez a műszerekesztett alkotás elszakadott a hagyományos ábrázolástól, és helyette a szem által egyszerű formák értelmezésére összpontosított. A ritmus és a fény iránti kísérletei a 1960-as években érték reached csúcspontjukat a 1969-es Torony-Nagy című alkotásban. Ez a mű négy stilizált tornyot és a kék, a zöld, valamint a narancssárga színekből álló nagy kontrasztú palettát alkalmaz, hogy egyfajta belső ragyogás érzetét keltsen. A kompozíció az egymást metsző fehér vonalakra és a színek sűrűségére épít, ami azt az illúziót kelti, mintha a sík felület pulzálna és távolodna is.

Vasarely Victor érdeklődése a mozgás iránt a háromdimenziós térbe és a hétköznapi tárgyak világába is kiterjedt. Megalkotta a Georges Pompidou nevű hatalmas, kinetikus objektumot, amely vizuális elméleteit egy fizikai, mozgó formába integrálta. Geometriája gyakorlati alkalmazásába való elmélyülését a Rosenthal Studio Linie-vel való együttműködés is segítette elő. Ez a partnerség a Suomi étkezőhelyi szériához vezetett, amely egy 500 darabos kiadás volt, és amely a művész geometriai mintáit a háziasság, a domestikus tér részévé tette.

• Zebra (1937)
• Torony-Nagy (1969)
• Suomi étkezőhelyi széria

A Fondation Vasarely megalapítása

1966-ban Vasarely Victor elkezdte a Fondation Vasarely alapításának folyamatát. Ez a projekt az ő egyedi gondolkodásmódjára, a „művészet mindenki számára” koncepciójára és a „jövő városára” vonatkozó ányombelkiáltására épült. Olyan terek létrehozására vágyott, amelyek túlmutatnak a hagyományos galériamegjelentésen, és tükrözik ezeket az alapvető elveket. Az épület fizikai kivitelezése 1973-ban kezdődött el.

Az alapítványt hivatalosan 1976. február 14-én üvölegelték Aix-en-Provence-ban, Franciaországban. A helyszínt úgy tervezték, hogy az ő művei otthont adjanak a alkotásoknak, miközben elősegítik azokat a elméleteket, amelyek a művészet és a városi tervezés kölcsönhatásáról szólnak. Magán a tér architektúrája is részét foglalt ezen vízióknak: az épület elrendezése úgy készült, hogy támogató másságú legyen a közönség számára a művész geometriai formáinak élménye során.

Tartós örökség és globális elismertség

Vizualális nyelvének hatástere messze túlnyúlt a galériák falain. Mintaszigai és geometriai szerkezetei a mindennapi élet textúráiba szivárogtak át, meghatározva az öltözet vonalait, a belsőépítészeti elrendezéseket és a grafikai design logikáját is. Még a számítógépes grafika korai fejlődése is hordozza annak a szisztematikus szemléletnek a nyomait, amelyet a formákhoz és a perceptícióhoz kapcsolott. Gondolatai nem korlátozódóak voltak a vászonnal; átátdalogoltak a tárgyak funkcionális világába, és továbbúttak a később kialakuló digitális struktúrákba is.

1982-ben művészete az űrhozatba repült, amikor serigráfiáit a francia–szovjet Salyut 7 űrhajó részévé tették. Ez a pillanat kiemelte az összefüggést matematikai precizitása és az emberiség tágabb, felfedezésre irányuló törekvései között. Vasarely Victor a modern művészettörténet központi alakja maradt a halálaig, amikor 1997. március 15-én, Franciaországban, Párizsban búcsút vett a világtól.

Hol tekinthetjük meg műveit ma?

Művész életműve a fizikai jelenlétét követve Franciaország és Magyarország számos helyszínére kell utaznunk. Franciaországban, Aix-en-Provence városában található a Fondation Vasarely, amely művész alkotásainak jelentős részét őrzi. Ezt a múzeumot maga a művész alapította meg, hogy népszerűsítse az „művészet mindenki számára” gondolatát. A kiállítótér hét hexagorális, vagyis hatszögű egységből áll, amelyek 14 méter szélesek és 11 méter magasak, kifejezetten azért, hogy helyet biztosítson a 6 by 8 méteres méretű, monumentális léletezésű negyvenkét alkotás számára.

Magyarországon is mély nyomot hagyott alkotmányos jelenlétére, amelyet különális kiállítótérben, a születési vármegyéjében, Pécsen, a Vasarely Múzeumban tapasztalhatunk meg. Emellett Budapesten, Óbudán, a Zichy-palotában is található egy Vasarely Múzeum, amely közvetlen találkozást tesz lehetővé azokkal a geometriai formákkal és optikai hatásokkal, amelyek meghatározták művészetét. Franciaországban pedig egy másik fontos állomás a Gordes-i Saint-Firmin-palota Vasarely Múzeuma.

Ezektől a specifikus múzeumoktól távolabb is felfedezhető művész befolyása számos institutionális gyűjteményben. Alkotásainak egy része a Bilbao Művészeti Múzeum (Bilbao Fine Arts Museum) birtokában lévő gyűjteményekben található, míg más alkotmányai Washington, D.C.-ben az Inter-American Development Bank, valamint Charlotte-ban a Bechtler Modern Művészeti Múzeum (Bechtler Museum of Modern Art) gyűjteményeihez tartoznak. Ez a szétszóródott jelenlét biztosítja, hogy vizuális kísérletei folyamatosan elérhetőek maradjanak a különböző közönség számára.

• Torony-Nagy
• Pal-Ket
• Kaglo II
• Vega 1