Hamis tükör
Giclée / Műnyomat
Múzeumi minőségű giclée vagy vászonnyomat, gyors gyártással és rugalmas finomítási lehetőségekkel. ( Kézzel festett másolat rendelése
Kép letöltése)
P118B $10
P118H $10
P118W $10
P438Z $10
P508JH $12
P508YH $12
P805H $10
P805Z $10
P919BZ $10
P919G $10
P919XJ $10
P959ZH $10
P968JZ $12
W106C $8
W218G $10
W218JH $8
W218Y $10
W307PJ $10
W316G $10
W316PJ $8
W316Y $10
W398PJ $8
W4111J $10
W500HY $15
W500JH $15
W692G $12
W849H $8
W940BG $15
W953PJ $8
Válasszon előre meghatározott méreteink közül, amelyek megfelelnek a műalkotás eredeti arányainak.
Megadhat saját méreteket is egy konkrét kerethez vagy helyszínhez igazítva. Amennyiben a kiválasztott méret nem egyezik az eredeti kép arányokkal, a műalkotást le fogjuk vágni, vagy kiegészítjük a képet tükrözött vagy egyszínű szélekkel. A gyártás megkezdése előtt egy digitális tervezetet küldünk jóváhagyásra.
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a képernyőn látható előnézet nem tükrözi a tényleges levágást vagy kiegészítést. Csak a tervezet mutatja pontosan a végső kompozíciót.
Bár az egyedi méretek is elérhetőek, az eredeti arányok megőrzése érdekében azt javasoljuk, hogy válasszon a előre meghatározott listából származó méretet.
Világszerte történő kiszállítás területére mindössze 2 hét alatt, a szokásos 4-5 hét helyett. (25 augusztus)
Ingyenes globális expressz szállítás
Prémium minőségű len vászon
Teljes körű szállítási biztosítás
Vámvisszatérítési Garancia
Hiteles színpontosság garancia
60 napos visszaküldési lehetőség (csak hibás termékek esetén)
100% pénzvisszatérítési garancia
Több darab vásárlása esetén kedvezmény
Hamis tükör
Giclée / Műnyomat
Reprodukció mérete
-
Összesített ár
$ 62
Gyűjthető leírása
A Belső Világ tükrének varázsa: René Magritte “False Mirror” című alkotása
René Magritte, a 20. század egyik legjelentősebb és legkülönlegesebb művésze, a szürrealizmus egyik meghatározó alakja, a “False Mirror” (Hamis Tükör) című festményével egyúttal a látás természetének, a valóság megértésének alapvető kérdéseit is felveti. 1928-ban létrehozott ez a lenyűgöző alkotás, mely nem csupán egy vizuális élményt kínál, hanem mély, elgondolkodtató reflexióra ösztönzi a nézőt. A festmény, amelyben az emberi szem magába foglalja a végtelen mennyiségű égboltot, egy igazi paradoxon, mely a valóság és a kép közötti határvonalat kérdőjelezheti meg. Magritte művei mindig is a tudathoz közelítették a szürrealista gondolatokat, nem a feltételezett álomképek leírását, hanem az abszurditás és a logikai ellentmondások révén a mélyreható tudatosság elérését. A “False Mirror” esetében ez különösen érvényes: egy szemsorozat, melynek belső része nem lát, hanem egy hatalmas égboltot tart magában. Ez a kép azonnal felkelti az érdeklődést, hiszen egy olyan helyzetet mutat be, amelynek valójában nincsenek reális alapjai. A festményt Magritte rendkívül precíz technikával alkototta meg, valószínűleg olajkrétával vászonra festve, mely a szem anatómiai részleteinek finom kidolgozásán túl, az égboltot egy szinte éteri, légkörös hatást keltő elemének megjelenítésére is törekszik. A kontraszt a szemsorozat és a bőr között – a kemény, testtani felépítéshez képest a puhább, könnyedebb textúra – intenzív, pszichológiai hatást fejez ki. A festmény mögött rejlő szimbólumok rendkívül gazdagak és nyitottak az értelmezéseknek. Az emberi szem önmagában a tudatosságot, a magunk megismerését jelenti, míg az égboltot gyakran a végtelen képzelet, a belső gondolatok, vagy akár az élet nagy kérdései reprezentálják. A sötét pupilla helyett megjelenő kör pedig egyfajta rejtettséget, titoktartást sugall – talán a nem ismert, a látóhatárt meghaladó dolgokat, a tudatlanságot vagy a felismerhetetlen igazságokat. Magritte szándékosan választotta ezt a megközelítést, hogy a nézők számára felvetse a kérdést: vajon mi látszik előttünk, és vajon mi látunk? A festmény nem egy egyszerű tájképet ábrázol, hanem egy olyan pszichológiai portrét, amely a valóság megértésének nehézségeit, a kép és a tudat közötti különbséget mutatja be. “False Mirror” mély érzelmi hatást fejez ki, mely a nézőt csendes, belső reflexióba merít. A festmény egyfajta nyugtalanságot, kívülállóságot idéz elő, ugyanakkor a hatalmas égboltot megfigyelve valami csodálkozó, tiszteletlen érzést ébreszt bennünk. Magritte művei nem csupán vizuális alkotások, hanem pszichológiai kísérletek, melyek arra ösztönöznek, hogy kérdőjelezzük meg a világot körülöttünk, és a saját képzeletünket ismétlődő valósággal szembenézve. A festmény egyfajta kulcsot kínál az elmébe, melyet a néző maga használja fel ahhoz, hogy felfedezzen új perspektívákat és mélyebb igazságokat.Hasonló műalkotások
A művész életrajza
Early Life and the Seeds of Surrealism
René Magritte, born René François Ghislain Magritte on November 21, 1898, in Lessines, Belgium, emerged into a world that would profoundly shape his enigmatic artistic vision. His early years were marked by an unsettling event – the suicide of his mother when he was just thirteen. The image of her body being recovered from the River Sambre, with her dress obscuring her face, became a haunting motif that would subtly permeate his later work, manifesting in veiled figures and a persistent exploration of hidden realities. This early trauma instilled within him a fascination with mystery, loss, and the unsettling power of what remains unseen. While details of his childhood remain somewhat elusive, it’s clear this formative experience laid the groundwork for his lifelong questioning of perception and representation. He began drawing lessons at age ten, revealing an innate inclination towards visual expression, but initially explored Impressionism before embarking on a path that would lead him to become one of the most significant figures in Surrealist art.Artistic Development and Influences
Magritte’s artistic journey was not immediate or straightforward. He studied at the Académie Royale des Beaux-Arts in Brussels, yet found its traditional methods stifling. His early work experimented with Futurism and Cubism, absorbing elements of these avant-garde movements but ultimately rejecting their purely formal concerns. It wasn't until encountering Giorgio de Chirico’s painting *The Song of Love* in 1922 that Magritte discovered a resonance that would irrevocably alter his artistic course. De Chirico’s dreamlike landscapes and unsettling juxtapositions unlocked within Magritte a new way of seeing – a world where the familiar could be rendered strange, and the ordinary imbued with profound mystery. This encounter sparked his commitment to Surrealism, though he often maintained a unique distance from its more overtly psychological or automatic approaches. He preferred a meticulous, almost clinical precision in his painting, using realistic techniques to depict illogical scenarios.The Heart of Surrealism: Challenging Reality
By 1926, Magritte had fully embraced the tenets of Surrealism, producing *Le Jockey Perdu (The Lost Jockey)*, widely considered his first truly surrealist work. However, his brand of Surrealism was distinct. He wasn’t interested in exploring the subconscious through free association or dream imagery in the manner of some of his contemporaries. Instead, Magritte sought to challenge viewers' perceptions of reality by presenting ordinary objects in unexpected contexts, forcing them to question their assumptions about the world around them. Iconic works like *The Treachery of Images (This is not a pipe)* (1929) brilliantly deconstructs the relationship between image and object, reminding us that a representation is never the thing itself. *Les Amants (The Lovers)* (1927-1928), with its shrouded figures, echoes the trauma of his mother’s death while simultaneously exploring themes of concealment and intimacy. *Time Transfixed* (1938) presents a locomotive bursting through a brick wall, disrupting our sense of space and time. And *The Human Condition* (1933), a canvas within a canvas, blurs the boundaries between representation and reality, prompting us to consider how we perceive and interpret the world.Later Life, Recognition, and Enduring Legacy
Despite initial struggles for recognition, Magritte’s work gradually gained prominence, particularly in the United States with exhibitions in 1936 and later retrospective shows at the Museum of Modern Art (1965) and the Metropolitan Museum of Art (1992). He remained politically engaged throughout his life, advocating for artistic autonomy. He continued to refine his signature style, exploring themes of repetition, illusion, and the power of language in paintings that are both intellectually stimulating and visually arresting. Magritte died on August 15, 1967, leaving behind a body of work that continues to captivate and challenge audiences worldwide. His influence extends far beyond the realm of painting, impacting pop art, minimalist art, conceptual art, and even advertising and film. Today, his paintings are held in major museum collections around the globe, including the Musées royaux des beaux-arts de Belgique in Brussels, which houses the Magritte Museum – dedicated entirely to his work and boasting the world’s largest collection of his creations.- Museum Collections: Musées royaux des beaux-arts de Belgique, Brussels; Magritte Museum.
Magritte
1898 - 1967 , Belgium
A művészről röviden
- Artistic Movement Or Style: Szürrealizmus
- Artists Or Movements Influenced By This Artist:
- Pop art
- Minimalista művészet
- Artists Who Influenced This Artist: ['Giorgio de Chirico']
- Date Of Birth: November 21, 1898
- Date Of Death: August 15, 1967
- Full Name: René François Ghislain Magritte
- Nationality: Belga
- Notable Artworks:
- Les Amants
- A kép árulása
- Idő vetve
- Place Of Birth: Lessines, Belgium



Az üvegkeretes opció csak 110 cm alatti méretben érhető el
