Updated október 2026 · ranked by our popularity score (searches, visits and orders for each work) · 52 works by Cimabue in our catalogue
In short
Cimabue's best-known piece is Madonna and Child Enthroned (Maesta) (1285). Next on the list are The Mocking of Christ (1280) and Krisztus (1287). We have 52 works by Cimabue in our catalogue; this guide picks out the 52 best known, with the year, the museum and the story of each piece.
Giovanni Cimabue’s “Madonna and Child Enthroned,” painted around 1285 in Florence, isn't merely a depiction of religious piety; it’s a pivotal moment in artistic evolution—a defiant whisper against the rigid formalism of Byzantine art that heralds the glorious arrival of the Renaissance.
The air within the frame feels heavy, thick with the tension of a crowd pressing inward. At the center of this small, wooden world stands Jesus, his body draped in a deep blue cloak over a red robe. He does not fight back. His arms hang limp, and his expression remains impassive, even as the figures around him surge with aggression. A man reaches upward, his fingers grasping at the…
Giovanni Cimabue, született Cenni di Pepo körülbelül 1240 Firenzeben áll egy monumentális alakként az olasz művészet történelemében – egy átalakulás Görög katolikus hagyományok és az európai reneszánszi előfutó új technikák között. Körülbelül 1287 körül készítették el ezt a nagy méretű Krisztus keresztelőképet, ami Cimabue innovatív megközelítését tükrözi, hagyományos vallási szimbólumokat és felnövekvő művészi eszközöket ötvözve, melyek előkészítik Giotto következő nagy mestert. Nem egyszerűen egy festő volt; ő egy merészképes újító,…
Cimabue's “Saint Francis of Assisi (detail)” isn’t merely a depiction of a religious figure; it’s a poignant encapsulation of the burgeoning humanism that would soon define the Italian Renaissance. Painted around 1285-1290, this intimate scene captures a tender moment – the embrace between Saint Francis and a young child, radiating an almost palpable serenity. The work stands as a crucial testament to Cimabue’s role in transitioning Western art away from…
Isteni fenség ámulat: Cimabue *A dicső Madonnája (részlet)* Cimabue 1285-ben festett *A dicső Madonnája* című művének ez a kifogástalan részlete lenyűgöző ablakot nyit az olasz művészet bizánci hagyományai és a feltörekvő reneszánsz közötti átmenetre. A 91 x 75 cm-es méretű ez a fragmentum testre imprimálja korának spirituális vágyát és művészi innovációját. Bizánci gyökerek és megjelenő realizmus Cimabue (kb. রদ্ব1240–1302), született Cenni di Pepo névvel Firenzében, alapvető jelentőségű alakként áll a…
Cimabue, a 13. századi firenzei festő, nem csupán egy művész volt, hanem a reneszánsza előfutára – egy olyan ember, aki merte megkérdőjelezni a korábbi művészi hagyományokat, és ezzel alapozta meg az olasz művészet új irányait. A *Madonna in Majesty* (Bölcsősből Árnyozó Madonna) részlete, melyet 1285-ben festett, egy különleges betekintést enged a bizantine hagyományok és a reneszánsza kezdetének közötti átmenethez. A darab, mely jelenleg az Uffizi Galériában kap helyet, csupán 48…
In the heart of Italian art history, Giovanni Cimabue stands as a monumental figure, a master who skillfully navigated the artistic currents flowing from the rigid grandeur of the Byzantine Empire toward the burgeoning innovations of the early Renaissance. His Crucifix is not merely a religious icon; it is a profound testament to a period of transformative change. Painted with an unwavering determination that earned him the nickname “bull-ed,” Cimabue…
A Glimpse into the Divine: Cimabue’s *Apocalyptical Christ (detail)* Subject & Composition: This captivating detail, taken from Cimabue's monumental fresco *Apocalyptical Christ*, focuses on three majestic angels in dynamic flight. They surge upwards, seemingly bursting forth from the wall itself, their forms imbued with a sense of urgent announcement and celestial power. The composition is powerfully vertical, drawing the viewer’s eye heavenward. Style & Historical Context: Created around 1280 in…
In the quiet sanctity of the Pieve di Santa Maria in Arezzo, a masterpiece breathes with the weight of centuries. Giovanni Cimabue’s Enthroned Madonna with Angels is not merely a fresco; it is a profound threshold between two worlds. Executed around 1285, this monumental work serves as a luminous bridge between the rigid, formal elegance of the Byzantine tradition and the burgeoning humanism of the Italian Proto-Renaissance. To gaze upon…
The Virgin and Child in Majesty surrounded by Six Angels1270
12
Madonna Enthroned with the Child, St Francis and four Angels (detail)1278
13
Crucifix (detail)1268 · San Domenico
14
Christ Enthroned between the Virgin and St John the Evangelist (detail)1301 · Museo dell'Opera del Duomo
15
Madonna Enthroned with the Child with Angels
16
The Madonna in Majesty (Maestà)1285 · Galleria degli Uffizi
17
The Madonna in Majesty (detail)1285 · Galleria degli Uffizi
18
St Luke (detail)1280
19
View of the frescoes in the left transept1280
20
St Luke (detail)1280
21
Apocalyptical Christ (detail)1280
22
Madonna Enthroned with the Child, St Francis, St. Domenico and two AngelsGalleria degli Uffizi
23
Crucifix1280
24
Crucifix (detail)1268 · San Domenico
25
St Matthew (detail)1280
26
St John (detail)1280
27
St Matthew (detail)1280
28
Crucifix (detail)1268 · San Domenico
29
Kristi gripande (detail)
30
The Flagellation of Christ1280 · The Frick Collection
31
Madonna Enthroned with the Child and Two AngelsSanta Maria dei Servi
32
Virgin and Child
33
Madonna Enthroned with the Child, St Francis and Four Angels1278
34
Virgin and Child
35
Virgin Enthroned with Angels1290 · Louvre Múzeum
36
Maestà di Santa Maria dei Servi1280
37
Saint Francis1290
38
Madonna with Child1284
39
Vision of the Throne1277
40
The Virgin and Child Enthroned with Two AngelsNational Gallery
41
Miracle of Saint Peter1277
42
Vault of the Evangelists1277
43
Dormition1277
44
Peter heals a lame man1277
45
St Michael and the Dragon by Cimabue1277
46
Fall of Simon Magus1277
47
Vision of Saint John at Patmos1277
48
Christ at the Apocalypse1277
49
Crucifixion of Peter1283
50
Vision of Angels at the Four Corners of the Earth1277
51
Martyrdom of Saint Paul1283
52
Fragment of angels1277
The four subjects that come up most often in these pieces, each with its best-known example.
The 8 museums that hold the most of the paintings on this page.
| Museum | City | Works by Cimabue | Paintings from this list |
|---|---|---|---|
 Galleria degli Uffizi |
Taruna | 5 | A Madonna dicsősége (részlet), A Bárva a Királynőn, The Madonna in Majesty (Maestà) |
 San Domenico |
Arezzo | 4 | Crucifix, Crucifix (detail), Crucifix (detail) |
 Louvre Múzeum |
Párizs | 2 | The Mocking of Christ, Virgin Enthroned with Angels |
 Museo dell'Opera di Santa Croce |
Firenze | 1 | Krisztus |
 Museo dell'Opera del Duomo |
Pisa | 1 | Christ Enthroned between the Virgin and St John the Evangelist (detail) |
 The Frick Collection |
New York | 1 | The Flagellation of Christ |
 Santa Maria dei Servi |
Bologna | 1 | Madonna Enthroned with the Child and Two Angels |
 National Gallery |
London | 1 | The Virgin and Child Enthroned with Two Angels |
Pick a decade to see its standout piece.
In the heart of Italian art history, Giovanni Cimabue stands as a monumental figure, a master who skillfully navigated the artistic currents flowing from the rigid grandeur of the Byzantine Empire toward the burgeoning innovations of the early Renaissance. His Crucifix is not merely a religious icon; it is a profound testament to a period of transformative change. Painted with an unwavering determination that earned him the nickname “bull-ed,” Cimabue…
Giovanni Cimabue’s “Madonna and Child Enthroned,” painted around 1285 in Florence, isn't merely a depiction of religious piety; it’s a pivotal moment in artistic evolution—a defiant whisper against the rigid formalism of Byzantine art that heralds the glorious arrival of the Renaissance.
A Dawn of Innovation: Cimabue’s Virgin Enthroned with Angels Giovanni Cimabue, born Cenni di Pepo around 1240 in Florence, represents a pivotal moment in the artistic landscape—a courageous leap from the rigid formalism of Byzantine iconography towards the burgeoning humanist spirit that would soon characterize the Italian Renaissance. While Vasari’s accounts portray him as a figure shrouded in myth and legend, scholarly research confirms Cimabue's significance as a trailblazer who…
Giovanni Cimabue (c. 1240 – 1302), born Cenni di Pepo in Florence, stands as a monumental figure—a bridge between the established artistic traditions of the Byzantine world and the burgeoning innovations that would define the Italian Renaissance. His life, though partially obscured by time and romanticized accounts – most notably those penned by Giorgio Vasari centuries later – marks an undeniable turning point in Western art history. Cimabue wasn’t simply…
Top of the list is Madonna and Child Enthroned (Maesta) (1285). Right behind it: The Mocking of Christ (1280) and Krisztus (1287).
45 years old. Cimabue was born in 1240, and Madonna and Child Enthroned (Maesta) dates from 1285.
Madonna and Child Enthroned (Maesta), The Mocking of Christ, Krisztus, Assziszi Szent Áronc (részlet), A Madonna dicsősége (részlet), A Bárva a Királynőn, Crucifix, Crucifix, Apocalyptical Christ (detail) and Enthroned Madonna with Angels. You'll find the year and the museum of each in the list above.
We have 52 works by Cimabue in our catalogue, dated 1268 to 1301.
You'll find most of them in Galleria degli Uffizi (Taruna), San Domenico (Arezzo) and Louvre Múzeum (Párizs). The museum list above has the full breakdown.
In 1280s, more than any other time: 22 of the 52 pieces on this page date from then, Madonna and Child Enthroned (Maesta) among them.
The earliest piece here is Crucifix (1268); the most recent is Christ Enthroned between the Virgin and St John the Evangelist (detail) (1301).
Medieval art (16), Virgin mary (16) and Angels (15), out of the 52 pieces on this page.
Acrylic On Canvas, used in 13 of the 52 pieces on this page.
Protoreneszánsz, as you can see in the pieces on this page.
You can see 5 of the pieces on this page at the Galleria degli Uffizi, Taruna, including A Madonna dicsősége (részlet), A Bárva a Királynőn and The Madonna in Majesty (Maestà).
Yes. Every painting on this page is available as a hand-painted oil reproduction or a print, in the size that suits you. Just open the painting's page to order.
Az olaszországi Firenze nyüzsgő utcáiban, körülbelül 1240-ben kezdődött meg egy ember, Giovanni Cimabue élete. Sokan Cenni di Pepo vagy Cenni di Pepi néven ismerték, nevek, amelyek egy olyan emberhez malom, aki sorsa részeként a maga korának vizuális nyelvét fogja meghatározni. Festőművész és mozaiktervező volt, egy olyan håndi művész, akinek keze egyszer a finom ecsettel, egyszer pedig az örök, ellenálló kővel dolgozott. Szellemét erősnek, talán akár lázadóknak is emlegették, ami olyan becenevet is szerzett neki, amely a szarvaktíró, rendületlen elszántottságra utalt. Ez a makacsság nem egy hibája volt, hanem éppen az a hajtó erő, amely lehetővé tette számára, hogy a bizantine stílus merev hagyományai mögé nézzen, és valami emberibb, érezhetőbb formát keressen.
Útja a folyamatos mozgás és az évtizedek során fejlődő célok története volt. Bár gyökerei szilárdan a florentini hagyományban voltak veretesek, művészete Toszkánia egész táján végigvezette őt. Nem csupán a múlt ikonográfiáját másolta le; hanem azt törekedett, hogy életet lehessen fúljon a festett alakokba. Ez a vágy ösztönözte arra, hogy kísérletezzen a fény arckifejezésekben való táncolásával, vagy azzal, hogyan foglalja el egy test a teret. Két világ közötti alak volt: tisztelte a régi módok spirituális, formális szigorát, miközben egy újabb, természetesebb szemléletmód felé nyúlt a világ megismerésében.
Életének végső évei távolra vezették őt születésivárosából, a tengerpart felé irányítva. Végül 1302-ben, Pisában hunyt el. Bár életét a műhelyek csendes munkálata és a mozaikok monumentális skálája meghatározta, jelenléte maradandó nyomot hagyott az olasz művészet történetében. A mély változások korában élt, és hidat képezett azok számára, akik a lábaival követették az önt.
Az olaszországi Firenze városában, körülbelül 1240-ben született fiatalember, aki később Cimabue néven vált ismertté, egy olyan világba született, amelyben a bizantine hagyományok még szoros szorongatással tartották fogukon a művészet szellemét. A florentinus utcák gyermekeként nőtt fel olyan tájban, ahol Kelet nehéz, aranyozott formalizmusa találkozott egy új, nyugtalan, emberibb megzenélés iránti vágyozással. Bár gyermekkorának pontos részletei a centuries évtizedei mögé rejtőztek, korai éveit egyértelműen a florentinus műhelyek szigorú fegyelme formálta. Itt tanulta meg ovellá tenni az írásos tempera finom anyagát, valamint a mozaiktervezés kimerítő művészetét – azok a készségek, amelyek meghatározták hosszú pályáját, mint festő és mozaikművész egyaránt.
Képzése nem csupán a pigmentek faalapra való felvitelének megtanulásáról szólt, hanem a szent ikonográfia szentséges nyelvébe való mély elmerülésről. Elnyerte azt a módot, ahogyan a fényt a istenesség jelzésére használták, gyakran a csillogó aranyozás alkalmazásán keresztül, amely úgy tűnt, mintha magából a panelből sugárzene. Mégis, már ezek a formálódó évek alatt megjelent egy bizonyos akarat ereje. Ott volt az az érzés, hogy nem érte be azzal, hogy egyszerűen másolja a múlt lapos, szimbolikus alakjait. Ehelyett kísérletezni kezdett azzal, hogyan foglalhatna el egy test egy teret, törekedve arra, hogy alakatait olyan súlynak és jelenlétnek öltöztettesse, amely hiányzott a megelőző korok műveiből. Ez az korai küzdelem a megállapított vallási hagyomány és a természetes világ iránti növekvő érdeled között vált az alkotó keze meghatározó jelzőjévé.
Műhelye csendes munkájában Cimabue egy újfajta életet próbált befújni korát szent alakba. Elsősorban tojás temperával dolgozott fa táblákon, egy olyan médiummal, amely türelmes és fegyelmezett kezet követelt. Vallási témáihoz szükséges égi ragyogás elérése érdekében gyakran csillogó aranyozás alá helyezte a pigmentet. Más esetben a temperával kombinált aranyozást alkalmazta a isteni fény érzetének megteremtésére. Keze egyarátt járt a freskók monumentális skálájában és a mozaikok bonyolult, tartós mintáiban is, olyan sokoldalúságot mutatva meg, amely lehetővé tette számára a katedrális faljai és a devóciós táblák intim mérete közötti szabad mozgást.
Ahogy éles látásmódja éretté vált, finom változás kezdődött meg a testalkotások ábrázolásában. Elszakadott a bizantine hagyomány lapos, kétdimenziós sziluettjeitől, és helyette a valódi hús súlyának és jelenlétének megörökítésére törekedett. Ezt a volument sugalló árnyozás sofisticált felhasználásával érte el, lehetővé téve, hogy az arcok vagy a végtagok ne csupán körvonalas alakokként, hanem kerekded, háromdimenziós formákként jelenjenek meg. Az életű alakok arányainak iránti növekvő érdektudat azt jelentette, hogy szentjei és Madonnái olyan fizikai valóságot öltöttek, amely közelebb állt az előttük térknező emberekhez. Már nemcsak egyszerű szimbólumokkal érte meg; a testet valódi súly és érzelmi töltet hordozóaként akarta ábrázolni.
Karrierje korai évei egy olyan művész portrétját rajzolják fel, aki már akkor is a hagyomány súlya podrán küzdött, mint később. Körülbelül 1268-ban készítette el Crucifix című művét, amely később a szenvedés mély meditációjaként vált ismertté. Ezt követte az Arezzóban, a San Domenico templomban található, 1270-es évek körüli Crucifix, amelyben Krisztus teste úgy tűnik, mintha a saját kínálatának súlya alatt megcsúszna. Ugyanebben az időszakban festette meg a Virgin and Child in Majesty surrounded by Six Angels alkotást is, amely egy 1270-es évszárhoi mű, melyben még a korabeli, etablált minták keretein belül mozog a művészi keze. Még ezekben a korai próbálkozásokban is érezhető az a szellemi törekvés, amely már akkor is a múlt lapos, távolhangú alakjain túlra akartu nézni.
Ahogy teltek a évtizedek, ecsetfuhereje egyre bátrabbá vált. 1278-ra már elfejezte a Madonna Enthroned with the Child, St Francis and Four Angels kompozíciót, amely új dimenziót és jelenlét érzetűségét kölcsönzött a szent alakoknak. Ez a fejlődési folyamat a következő évtizedben is folytatódott. Körülbelül 1280 körül alkotta meg a ma a Louvre múzeumban őrzött Maestà művét, valamint a Flagellation of Christ alkotást, amely egy olyan összetett jelenet, amely a térbeli összefüggések iránti növekvő érdektől szólal meg. Cimabue sokoldalú művész volt, aki a mozaik művészetében is megmutatta tudását, és meg is hagyta nyomait a florentini Baptisterium kövein is.
Későbbi művei a finomított képességet mutatják meg az életteliség és az emberi érzelmek ábrázolásában. Egy részlet a 1285-ben festett Madonna in Majesty alkotásából a finom árnyékolást mutatja be, amely a Szűz Anya fizikai valóságára utal. Még az olyan kisebb, intim alkotásokban is, mint a 13. századi Mocking of Christ, egyértelműen látható az emberi tapasztalás megörökítésének képessége. Művészeti terméksorát hatalmas volt, a monumentális altárképektől a apró, devóciós tábláig terjedt.
Cimabue öröksége a florentini műhelyekben, az ő mellett ülő tanítványok kezén keresztül élte tovább. Legfontosabb tanítványai között ott volt Giotto di Bondone, aki Cimabue irányítása alatt kapott olyan alapvető képzettséget, amely alapjaiban változtatta meg a művészet történetét. Kapcsolatuk olyan dinamikát tükrözött, amely folyamatosan meghúzta a festő művészetének határait. A legenda szerint a fiatal Giotto a tancélása során egyszer játékosan egy legyet rajzolt egy portréra, amin Cimabue éppen dolgozott; ez a apró csavargatás annyira éles szellemet tett le a művész mögé, mint magát a mestert is. Bár Giotto végül egy radikálisabb naturalizmus felé indult el, alapjait Cimabue formára és kifejezésre vonatkozó, folyamatosan fejlődő megközelítései határozták meg.
Ezen a híres kapcsolaton túl Cimabue befolyása más tehetséges kezeket is elérte, amelyek a művész körzetében mozogtak. Ilyen például az alkotó, akit a Varlungói mesterként ismernek, és akit Cimabue egyik fő tanítványaként azonosítanak. Ez a festő ugyanazon a transzformatív időszakban alkotott, elnyelve azokat a stilisztikai váltásokat, amelyeket Cimabue segített megindítani. A diákok révén a merev bizantine hagyományoktól a humanisztikusabb stílus felé való átmenet továbbájutott, biztosítva, hogy a mester innovációi hullámként terüljenek szét az olasz festőművészek generációin keresztül.
Az ecsett mozgásának nyomán utazni Európa nagy városaiban és oltre, egy olyan művészi utat járván, amely az időt és a teret egyaránt átlépiná. Párizsban, a Musée du Louvre falai között ott pihen a Maestà, amely egykor a pisai San Francesco templomban tisztelte a hívókat. A múzeum nemrégiben egy újabb kincs, a Krisus-síratása is helyet kapott a gyűjteményben, amelyet 2023-ban szereztek meg. Ezek a művek lehetővé teszik számunkra, hogy megfigyeljük, hogyan járultak át a keze az ilyen nagyszerű intézmények csarnagáin, összekötve a múlt szentélyeit a jelen nyilvános galériáival.
Művészetének lelke mélyen gyökerezik az olasz tájban. Firenzében a Galleria degli Uffizi őrzi a Madonna trónon részletét, amely íntelen betekintést enged művész fejlődő stílusába. A közelben, Pisában a Museo dell'Opera del Duomo őrzi a Szűzszel és Szent János az evangélista közötti trónon ülő Krisztus részletét. Assisi felé utazva még ma is megtalálható a trónon ülő Madonna gyermekkel, négy angyalnal és Szent Franciszussal, míg Arezzóban, a San Domenico bazilika falai között ott áll az a Keresztfeszítés, amely a régi hagyományoktól való szakadást jelzi.
Művészete messze túlra, a tengereken túl is elért, és távoli gyűjteményekben talált otont firenzei szülőföldétől távol. New Yorkban a Frick Collection őrzi a Krisus-síratását, Londonban pedig a National Gallery bünteti a Keresztfeszítés egyik részletét. Ezek a szétszóródott kincsek folyamatosan emlékeztetnek minket arra a számtalan kézre, amely évszázadok óta gondoskodott az ő örökségének megőrzéséről.
