Joshua Reynolds

Korai élet, család és képzés

Sir Joshua Reynolds 1723. július 16-án született Plympton, Devon megyében. Reverend Samuel Reynolds harmadik fiaként nőtként, aki a Plympton Free Grammar School mestere volt. Otthona a tudás és az intellektuális törekvések birodalma volt, egy olyan környezet, amely meghatározta a fiatal fiú korai éveit ezen a csendes telepen. Nővekedő testvére, Mary Palmer szintén irodalmi tehetségű személy volt, aki az Devonshire Dialogue című műveyle írásáról ismert. Ez a családi háttér az írott szó és a gondolkodás alapjait fektette le, amely később szakmai életében is kísérte.

Ahogy felnőtt, a művészet felé vezető út egyre világosabbá vált, elvezetve őt a tudományos élettől, amelyet édesapja várhatott volna. 1740-ben Londonba költözött, hogy aprendizásnak induljon a portréfestő Thomas Hudson műhelyében. Ez a képzés 1743-ig tartott. Ez egy jelentős vállalkozás volt, amely komoly anyagi támogatást igényelt a helyét egy professzionális stúdióban. Nővekedő testvére, Mary 60 fontot biztosított a tançipédus időszak költségeire, egy olyan kedves gesztus, amely lehetővé tette számára, hogy teljes figyelem összpontosításával bcsáljon fegyelmezett módon művésznevelésének technikai követelményeire a vibráló fővárosban.

Utazások és a Grand Style

1750 és 1752 között Reynolds az olaszországi tartózkodása során egy olyan művészeti csertől merült el, amely alapjaiban határozta meg későbbi pályáját. Ez az intenzív tanulási időszak lehetővé tette számára, hogy teljesen elmerüljön az Old Masters műveiben, elszívva a technikai titkokat és azokat a kompozíciós elveket, amelyek később meghatározták alkotósegészét. Amikor visszatért Angliába, már egy határozott vízióval rendelkezett arról, hogyan képes a brit művészet túlmutatni a puszta, egyszerű hasonlóságokon. Elindította a „Grand Style” (nagyszerű stílus) néven ismert módszert, amely a festészet olyan formája volt, amely a valóságot nem csupán rögzíti, hanem annak tökéletesítésére törekszik. Ahelyett, hogy minden apró hibát leírta volna, a tökéletlen elemek idealizálására összpontosított, a hangsúlyt a hangsúlyt a hangsúlyt a finom eleganciára és a témái méltóságára helyezve.

Ez a megközelítés egy szélesebb körű, a történelmi festészet felsőbbrendűségének megalapozására irányuló erőfeszítés része volt. Reynolds úgy vélte, hogy a művészetnek a hétköznapi létezés fölé kell emelkednie, gyakran a „Grand Manner” (nagyszerű stílus/mód) eszközeit alkalmazva, hogy portréit súllyal és fontossággal töltse meg. Nem csupán egy arcot akart ábrázolni; célja az volt, hogy a művei a karaktert és a társadalmi rangot közvetítsék egy kifinomultabb, klasszikus lencsén keresztül. Ez a gondolkodásmód alapjaiban változtatta meg azt a nézetet, ahogyan a brit társadalom értelmezte a portré művészeti célját.

• Kitty Fisher as Cleopatra Dissolving the Pearl
• The Infant Hercules Strangling the Serpents

Vezetői szerep a Royal Academy-n

1768-ra a brit művészet meztere már készen állt egy formális struktúra kialakítására, és Sir Joshua Reynolds a folyamat közepén állt. Alapító tagja lett a Royal Academy of Arts-nak, amely egy olyan intézmény létrehozása volt, melynek célja az angliai művészeti tehetség otthonát biztosítani. Hatása az Akadémián belül véglegessá vált, amikor az első elnöknek választották. Ez egy rendkívüli felelősséggel járó tisztséget jelentett, amelyet haláláig meg is őrizett. Vezetésével segítette az Akadémia felépítését, amely a művészi szakmai elismertetés egyik legfontosabb pillerévé vált.

A következő művészgeneráció iránti elkötelezettségét éves, tanulságos előadásaival, a Discourses-szal fejezte ki. Ezek az Akadémia hallgatói számára tartott előadások voltak, amelyekben művészeti elméleteiről és a hagyományok fontosságáról osztotta meg gondolatait. Ezek a pillanatok a tanítványok vezetésére szolgáltak; arra buzdította őket, hogy tanulmányozzák a természetet, és tökéletesítsék technikai tudásukat. Ezen tanításain keresztül segítette meghatározni a brit művészeti oktatás irányát hosszú évekig.

Személyes társadalmi státusza a szakmai sikereivel párhuzamosan növekedett. 1769-ben III. George király lovagáváltotta őt, egy olyan gesztus, amely a koronai tiszteletet tükrözte, amelyben a művész megosztó. Ez az elismerés a brit társadalom legmagasabb köreibe emelte őt, tovább erősítve vezető szerepét korabeli művészeti életében.

Érdemes portrék és megrendelések

A 18. század meghatározó portréfestőjeként Sir Joshua Reynolds központi szerepet töltött a felvilágosodás brit társadalmi szövetében. Műterme az korszak egyik legbefolyásosabb alakjainak találkozóhelyévé vált, legyen szó katonai hősökről vagy az arisztokrácia tagjairól. Különleges tehetséggyel rendelkezett: képes volt egyszerű hasonlóságokon túlra látni, feltárni a modelljei karakterét és társadalmi státuszát. Ez a képessége, amely az egyéni rangot vizuális eleganciává emelte, elsőrangú választóvá tette őt azok számára, akik gyorsan változó társadalomban kívánták meghatározni és megőrizni helyüket.

Pályaműve 1769-ben ért csúcspontot, amikor III. George király lovagáváltotta őt. Ez az elismerés nem csupán festőkénti tekintélyét tükrözte, hanem mint a brit művészeti élet egyik meghatározó alakját is. Megrendelései gyakran finom egyensúlyt igényeltek: egyensúlyt akadt a modell valós megjelenése és megbízói méltóságteljes elvárásai között. Legyen szó egy tudós csendes intenzitásáról vagy egy nemesi alak parancsoló jelenlétéről, műve segített alakítani azt a képet, amelyben a kor vezetőit a közvélemény szem előtt tartotta.

• Kitty Fisher as Cleopatra Dissolving the Pearl
• The 4th Duke of Queensberry as Earl of March
• Mrs. John Weyland and Her Son John
• The Ladies Waldegrave
• Portrait of a Lady in White

Örökség és művészeti hatás

Sir Joshua Reynolds hatása a brit művészet irányára mélyreható volt. Gyakran neveztek őt a brit művészet megdöntőjének, egy olyan cím, amelyet azért szerzett, mert képes volt megváltoztatni egy nemzet a saját festőiről alkotott képét. A történelmi festészet és a „Grand Manner” stílus felsőbbrendűbnek való advocatedásával a portréfestészet fókuszát a puszta hasonlati rögzítésről a megkülönböztetve a témái méltóságteljesebb, intellektuális megvilágítására terelte. Ez a paradigmaváltás segített megváltoztatni a művészek társadalmi státuszát a georginus Angliában is, kiemelve őket a pusztán kézművesek szerepéből, és elhelyezve őket a kor intelektuális köreinek tiszteletes szakembereiként.

Művészeti hatása messze túlnyúlt saját élettartamán, alakítva a következő művészgenerációk képzését és látásmódját. Vezetésével és írott értekezleteivel olyan keretrendszert teremtett meg az művészeti oktatás számára, amely évtizedekig fennmaradt. Jelenléte a művészeti világban segített meghatározni egy egyértelmű nemzeti stílust, biztosítva, hogy utódai számára egy világos kiválóságbeli mérföldkő álljon elé, amelyre törekedni lehetett. Művei ma is központi jelentőségűek e korszak tanulmányozása során, olyan neves gyűjteményekben őrzik helyüket, mint a National Gallery és a National Portrait Gallery Collection.

• Kitty Fisher as Cleopatra Dissolving the Pearl
• The Ladies Waldegrave
• Self-Portrait