Anton Graff – A Life Etched in Likeness
Anton Graff (Winterthur, 1736. november 18. - Drezda, 1813. június 22.) svájci klasszicista festő, korának egyik legjelentősebb portréfestője. A szász választófejedelmek udvari festőjeként mintegy 1200 arcképet készített, a német nyelvterületen megörökítette korának neves és kevéssé ismert arisztokratáit, tábornokait, tudósait, művészeit, polgárait; alig volt olyan híres ember Németországban akit ne festett volna meg, így képei történelmi dokumentumoknak is tekinthetők. A realizmus előfutáraként a külső hasonlóságon túl igyekezett pontosan megmutatni alanyainak karakterét. Munkássága már életében is nagy elismerést kapott.
- Születés és Életkor
- Kezdeti Oktatás és Szakterülete
- Augsburg és Haid, Schneider Mentorai Közelete
- Drezda és a Saxon Udvar
- Egy Új Kor Megörökítése – Graff Stílusa és Évtársa
Születés és Életkor
Anton Graff hetedikként született a winterthuri kálvinista Hans Ulrich Graf(f) és felesége, a zürichi Barbara Boller kilenc gyermeke közül. Szülei 1727-ben házasodtak össze és Winterthurban az Untertorgasse 8. szám alatti házban laktak. Születése után két nappal, 1736. november 20-án keresztelték meg Antoni névre, három évvel korábban született, de rövidesen elhunyt bátyja után. Graff később az Anton nevet használta, bár közeli rokonai mindig Antoniként emlegették. Vezetékneve Graf és Graff formában egyaránt használatos volt, bár a festő általában A Graff pinx formában írta alá a képeit. Johann Ulrich Schellenberg és Johann Rudolf Schellenberg közös rajziskolába járt, amihez Schellenberg apósától, Johannes Vögeli ácsmesterről örökölt nagy festmény-, rajz- és gipszmodellgyűjtemény bőségesen ellátta őket mintákkal.
Kezdeti Oktatás és Szakterülete
Graff nem volt mintatanuló, csínyekkel szórakoztatta társait és iskolába járás helyét rajzolással változtatta meg. Amikor elfogyott a papírja, a bőrnadrágjára firkált. Johann Jacob Wirz rickenbachi tiszteletes közbenjárására 1753 és 1756 között a Johann Ulrich Schellenberg által alapított winterthuri rajziskolába járhatott. Együtt gyakoroltak, amihez Schellenberg fiával, Johann Rudolf Schellenberggel. Graff választania kellett, hogy a tájképekre vagy a portréfestészetre specializálódik. És természetesen ő választotta utóbbit.
Augsburg és Haid, Schneider Mentorai Közelete
A rajziskola első évének befejezése választania kellett, hogy a tájképekre vagy a portréfestészetre specializálódik. És természetesen ő választotta utóbbit. Augsburgban Johann Jakob Haid és Leonhard Schneider mentorai közelete jelentkezett meg, akik tovább növelték Graff szakmai tudását és kreativitását. Ezek az előző tapasztalatai pedig arra késztették őt, hogy új technikákat próbáljon ki és saját egyedi stílusát alakítsa ki.
Drezda és a Saxon Udvar
A Drezdai Egyetem megismerése és Gottfried Ephraim Lessing és Johann Gottfried Herder társaságában töltött idő pedig új perspektívákat adott Graff művészi életének. És természetesen ő választotta utóbbit. Graff 1766-ban került a szász választófejedelmek udvarára, ahol mintegy 1200 arcképet készített és megörökítette korának neves és kevéssé ismert arisztokratáit, tábornokait, tudósait, művészeit, polgárait; alig volt olyan híres ember Németországban akit ne festett volna meg, így képei történelmi dokumentumoknak is tekinthetők.
Egy Új Kor Megörökítése – Graff Stílusa és Évtársa
Graff művészi technikája karakterisztikus fény és árnyék használatával volt ismert, melyet nagyban befolyásolt Ján Kupecký munkássága. Ez a tudás segítette őt megmutatni az alanyainak karakterét és érzelmét egy mélyebb szintű részletességével és érzékenységével. Graff figyelme pedig nem csak az arcra koncentrált, hanem az anyagok textúrájára és díszítőelemzőésére is odafigyelve dolgozott. Az ő művének egyik jellegzetes vonása a fény és árnyék használata volt, melyet nagyban befolyásolt Ján Kupecký munkássága. Graff elsősorban monochrome háttérrel dolgozott, majd később pedig szabványos helyzetekből távoli tájakat és épületeket ábrázolt meg. És természetesen ő választotta utóbbit.
