Korai élet, család és képzés
Alexander Struys egy olyan családba született, amelyben a fény és az üveg manipulálása már ősi mesterség volt. Apja, aki eredetileg Hollandiából származott, mesterfogású üvegmunkásként tevékenykedett. A színok és az átlátszhatóság művészetének e korai ismerete valószínűleg olyan vizuális nyelvet formált, amely később meghatározotta saját alkotásait is. A fiú keze már rendkívül fiatal korától kezdve magabiztos volt; mindhálszeiz évesen már a Dordrecht Akadémián tanult.
Álmodozásai és fejlődése során képzése a szépművészetek formális struktúrái felé mozdult el. Végül eljutott a Képzőművészeti Királyi Akadémiára, ahol Polydore Beaufaux és Jozef Van Lerius diákja volt. Az évek során megszerzett oktatás szilárd technikai nềnst biztosított számára, amely később a művész genre- és portréfestésre való fókuszáltságát segítette elő. Akadémiai környezetében olyan precizitással haladt át a különböző stílusok mentén, amely a később kialakult realista stílusának alapvető követelménye volt.
Utazások és korai karrier Európában
1871-ben Struys megkezdte utazásait Belgium határain túl. Ugyanebben az évben kiállította műveit Gentben, ami az első fontos lépés volt a nyilvánosság felé. Röviddel ezután Jan Van Beers társaságában Franciaország és Anglia irányába indult el. A két művész átutazta ezeket az országokat, hogy megáldozza festményeit, azonban a bevételük rendkívül csekély maradt; csupán annyi pénzt gyűjtöttek össze, amely elegendő volt az otthonúti út finanszírozásához.
A következő évek både súrlódásokat, mind szakmai előrangolást hoztak magukkal. 1876-ban egy festménye, az Ragadozó madarak — amely más néven az Isten meghalt címmel is ismert — hatalmas scandalust váltott ki az anti-klerikális tematikája miatt. Ez a provokatív időszak változást hozott szakmai státuszában is: 1877-re Struys már a weimari szász-nagyhercegi művésziskola professzsorjaként pályázhatott.
Akadémiai szerepkörök és szakmai élet
A korai utazgatások után Struys tanári pozíciót vállalt a weimari szász-nagyhercegi művészeti iskolában, ahol 1882-ig tartotta meg professzori tiszséjét. Ez az időszak a folyamatos oktatás és a művészeti fejlődés ritmusában telt, miközben tanítványait, köztük Christian Rohlfs-t is figyelemmel kísérte. A weimari évek egy stabil, pedagógiai alapozottsággal teli korszakot jelentettek számára, mielőtt útjára kelt volna a hollandok felé. 1882-ben Haagba költözött, ahol két évet töltött, elsősorban portréfestőként, miközben a modelljei arcvonásait és lényegét próbálta megörökíteni a vásznon.
Életének későbbi évtái már Belgiumban, pontosabban Mechelenben teltek, ahol a város Királyi Rajzakadémiájának vezetőjeként tevékenykedett. Hatása nemcsak a művészet alkotói oldalán, hanem a belgiai művészet adminisztratív szervei között is megmutatkozott. 1902-ben csatlakozott a brüsszeli Société des Beaux-Arts hetedik kiállításának adminisztratív bizottságához, majd 1905-re az intézmény alelnöki posztjára jutott. Emellett tagként részt vett az a bizottság munkájában, amely az ország 75. évfordulója alkalmából szervezett Exposition Rétrospective de l'Art Belge kiállítás előkészítéseit irányította.
Művészeti stílus és társadalmi témák
Alexander Struys a realizmus stílusában alkotott, főként a művészeti ágen (genre) festészetre és a portréfestészetre összpontosítva. Nem hagyatkozott hagyományos stúdiói környezetre a motívumai keresésekor; helyette közvetlenül a szegény ember otthonába látogatott, akit ápiálni kívánt. Ez a választás lehetővé tette számára, hogy a saját élettérükből, a legőszintebb módon megfigyelje életüket. Az ilyen szerény környezetben való jelenléte olyan csendes, és őszinte minőséget kölcsönzött műveinek, amely mástól nem elválthatóvá tette alkotásait.
A választott témái gyakran az élet nehezebb valóságait érintették meg. Festményei jelentős figyelmet kaptak a korabeli társadalmi tudatosságú kiadványoktól is. Mivel a műveiben olyan súlyos témákat feszegetett, egyes megfigyelők a bánat és a szenvedély festőjeként emlegették őt. Művészete nem félve meréskedett az emberi létezés nehéz aspektusaival foglalkozni, insteadre a társadalom szélén élő emberek égetett, valódi élményeire összpontosítva.
