Művészeti útmutató diákoknak
Szerzői jogi védelem Ez a mű a jogi szabadközösség része. Ito Jakuchu 1800-ben halt meg; a szerzői jog 70 évig érvényes a művész halála után, így 1870 lejárult.
Kontextusban
Bean Vine — Ito Jakuchu
Az eredeti mérete 126 × 48 cm (magasság × szélesség), amelyet itt egy átlagos magasságú felnőtt mellett ábrázoltunk.
Árnyalva: Ito Jakuchu élettartama (1716–1800) ▲ ez a mű, 701
Válasszon ki egy fentebb szereplő művet: nevezzen meg két olyan dolgot, ami közös vele ezzel a művel, és egy olyan dolgot, ami eltér közöttük.
További alkotások, amelyek mellé helyezhetők: artsdot.com/hu/art/similar/ito-jakuchu-bean-vine-D2VR7S-en/
A képről mérve
Fő színe
Walnut #6d513a
Katalógusba került paletta
Rólunk ez a mű
Bean Vine — Ito Jakuchu
Itō Jakuchū, son of a greengrocer, used vegetables and plants as a personal iconography that almost always included a moral or religious meaning. This handsome sketch of a bean plant, paired with a poem by Ōbaku Zen monk Musen Jōzen (Tangai), refers to a story about the Chinese poet Cao Zhi (192–232), whose tyrannical brother, Cao Pei (Emperor Wen), once commanded him to compose a poem before he took seven steps, threatening him with execution if he failed. Tangai’s verse makes an erudite reference to Cao Zhi’s original poem comparing himself and his brother to the parts of a bean plant, while also alluding to the Zen philosophy of nonduality. The green vine puts forth blossoms, and its pods are like half-formed swords. The bean and stalk are inseparable; both were born from the same roots. —Trans. John T. Carpenter
Művész és múzeum
Születési hely: Κυότο, Ιαπωνία
Ito Jakuchu 1716-ban született Kyoto nyüzsgő Nishiki piacvárosának szívében, és Japán egyik legeredetibb és leglenyűgözőbb művészévé vált. Ellentétben sok kortársával, akik már meglévő művészi hagyományokat követtek, Jakuchu utat családja virágzó kereskedelmi háttere és a zen buddhista filozófia iránti mély, személyes vonzalma formált egyedivé. Édesapja, Ito Genzaemon sikeres kereskedő volt, aki kényelmes körülményeket biztosított fiatal Jakuchu számára, lehetővé téve, hogy korán kialakuló festőtehetségét kifejleszthesse. Ez a kereskedelmi környezet azonban társadalmi változások és Kyoto kereskedőosztályának növekvő befolyatsioon felismerését is átadta neki – egy olyan perspektíva, amely finoman meghatározta művészeti látásmódját. Bár očekelték, hogy idővel átveszi a családi üzletet, Jakuchu szenvedélye mást keresett: az élet lényegének megörökítését ecsettel és tusssal. Édesapja halála után, 23 éves korában, rövid ideig vezette az üzletet, mielőtt átbízta kardeşének, végleg pedig a művészet iránti törekvésenek szentelte magát.
Ito Jakuchu művészeti stílusa a precíz realizmus és a játékos kísérletezés lenyűgöző ötvözete. Bár mélyen gyökerezett a hagyományos japán témákban – különösen a madarak, virágok és tájak világában –, munkásságát olyan innovatív szellemmel töltötte meg, amely megkülönböztette kortársaitól. Maruyama Ōkyó mellett vált ismertté valósághű ábrázolásáról, ám Jakuchu túlmutatott a természet puszta utánzásán. Festményeit vibráló színek, dinamikus kompozíciók és a hagyományos perspektívák kihívásának hajlandéksága jellemzi. A csicskák különösen visszatérő motívummá vált műveiben, hiszen egyszerű házias állatokból mély művészeti kutatásra érdemes témákká emelte őket. Nem csupán azt festette meg, amit látott, hanem az egyes lényekben rejlő természetes vitalitást és karaktert fedezte fel. A madarakon túlleg Jakuchu munkássága gyakran tükrözi a zen buddhista témákat: a kontemplatív csendet, az omladohatóság iránti tiszteletet és a természet iránti ájulatságát. Híres Babszőlő (Bean Vine) című műve például nem csupán botanikai tanulmány, hanem a növekedés, a lehalás és az összes dolog összekapcsoltságának meditációja. Remekmű szerű, több színű ábrázolásai – a doshoku sai-e – különösen híresek, kiemelkedő részletgazdasággal és olyan vibráló színpalettával, amely ritka volt a korszak japán festészetében.
A zen buddhizmus hatása Jakuchu művészetére tagadhatatlan. A kyotói Shokoku-ji templomban laikus testvérré (koji) vált, magába emelve a zen alapelveket, amelyek a közvetlen tapasztalatra, az intuícióra és a kontempláció útján elért felvilágosodásra összpontosítottak. Ez a spirituális alapvetés mélyen meghatározta művészi megközelítését, távolságtartást teremtve a földi gondoktól, és rendíthetetlen fókuszt biztosítva a témái lényegének megörökítéséhez. Úgy hórdják, külön engedélyt is kapott, hogy tanulmányozza a templom gyűjteményében lévő klasszikén klasszikus kínai festményeket, így évszázadok művészeti hagyományát ágyazta magába, miközben saját egyedi utat teremtett. Bár Jakuchu kezdetileg Ōoka Shunboku tanítványa volt – aki a madár- és virágfestészet szakértője volt a Kano iskolában –, hamarosan túlszárnyalta a hagyományos képzést, és olyan sajátos stílust fejlesztett ki, amely nehezen kategorizálható volt. A kialakult normákkal való szakítása elrendelte őt az „Excentrikusok vonalzata” közé – egy olyan irányzatot, amelyet Nobuo Tsuji befolyásos könyve, a Kisō no Keifu (Az excentrikusok vonala) ragasztott fényre. Ez a munka felavatta azokat a művészeket, akik kihívták a művészeti konvenciókat, megerősítve Jakuchu helyét a japán művészettörténet kulcsfontosságú alakjaként.
Talentumától és odaadásától ellenére Ito Jakuchu életében viszonylag ismeretlen maradt. Csak a 20. században kezdte művészete széles körű elismerésre хүleni, nagyrészt köszönhetően Tsuji tudományos munkásságának, amely forradalmasította az Edo-kori festészet megítélését. Amiért Tsuji a „Lineage of Eccentrics” egyik kulcsfontosságú alakjaként emelte ki Jakuch मद्देन, az új érdeklődést váltott ki művészete iránt, és egyben Japán egyik legfontosabb és leginnovatívabb festőjévé is emelte őt. Hatása látható az Ukiyo-e, a népszerű fahengatatud képek fejlődésében is, bizonyítva szélesebb hatását a japán művészeti kultúrára. Jakuchu kísérletezőkedése a perspektívával, a színekkel és a témákkal utat nyitott a későbbi művészgenerációk számára, hogy megkérdőjelezzék a hagyományokat és felfedezzék az új kreatív lehetőségeket. Egy 1766-os zen munkás, Daiten Kenjo által írt életrajz értékes betekintést nyújt Jakuchu művészeti filozófiájába, feltárva az emberi alakok szándékos elkerülését – egy olyan választást, amely hangsúlyozza a természet világára és annak belső szépségére való összpontosítását. Napjainkban Ito Jakuchut nemcsak technikai tudásáért, hanem egyedülálló látásmódjáért is tisztelik; művészete egy olyan ember áll不断 bizonyítéka, aki merész tekintettel saját utat teremtett, és korának szellemét páratlan eredetiséggel örökítette meg.
Ötszáz arhat: Egy monumentális alkotás, amely Jakuchu rendkívüli készségét és elkötelezettségét mutatja be.
Hanshan és Shide (Kanzan és Jittoku): Demonstrálja képességét a japán kultúra és népművészet lényegének megörökítésére.
Krabbok és pünkédvirágok: Karakterisztikus stílusának tökéletes példája, amely a precíz részleteket vibráló színekkel ötvözi.
Babszőlő: Egy sumi-e mestermű, amely a zen filozófiát testesíti meg és bonyolult részleteket mutat be.
Két darvasmadár: A madármiről készült ábrázolásának eleganciáját és pontosságát példázza.
Öreg fenyő: Lenyűgöző alkotás, amely mesteri ecsettartást mutat be (101 x 40 cm, selyem).
artsdot.com/hu/art/download/ito-jakuchu-bean-vine-D2VR7S-en/
Nézzen rá alaposan
Bean Vine — Ito Jakuchu
Válaszoljon saját szavaival. Nincsenek itt rossz válaszok – csak olyanok, amelyeket képes elmagyarázni.
Írjon egy rövid bejegyzést erről a műről az ebben az útmutatóban korábban szereplő adatok és a fenti válaszai alapján.